FÜGGŐSÉGEK - TÉVES GONDOLATOK

FÜGGŐSÉGEK - TÉVES GONDOLATOK

TOXIKOMÁNIA

A toxikománia különböző, törvény által engedélyezett vagy tiltott toxikus, mérgező anyagok túlzott fogyasztását jelenti, amelyek közül meg kell említeni a dohányt, a gyógyszereket, az alkoholt és a drogok minden formáját. Használatukkal fizikai és lelki függőségbe egyaránt sodorhatom magam. A fogyasztásukra irányuló ellenállhatatlan vágy arra utal, nagy félelmeim vannak azzal kapcsolatban, hogy olyannak lássam magam, amilyen vagyok. Inkább a menekülést, a tudat nélküli állapotot kedvelem. Nem tudom, hogyan szeressem magam, nem vagyok képes felfogni, hogy a környezetemben élő emberek szeretnek és elismernek engem. Egy varázslatos álomvilágba rejtőzöm, ahol úgy érzem, semmi nem ér utol. Szépen lassan elalszom, és sebeimet a lényem, lelkem mélyére nyomom el. Fájdalmat érzek belül és már magamat sem vagyok képes többé meglátni. Ha megadom magamnak az esélyt arra, hogy önmagam lehessek, akkor rátalálhatok arra a csodálatos lényre, aki vagyok, és kinyílhatok a szeretetre.

KLEPTOMÁNIA 

Ha kényszeresen, mindenféle „hasznos" cél vagy ok nélkül lopok el dolgokat, akkor kleptomániában szenvedek. Egyfajta bűntudathoz kapcsolódó belső űrből keletkező (észültségét élek meg. Számomra a cél szentesíti az eszközt, és olyan ez, mintha azt a kihívást állítanám magam elé, hogy kisajátítsam mindazt, ami tiltott. Ettől megnyugszom, megkönnyebbülök, még akkor is, ha emiatt később lelkifurdalást érzek. Lehetséges, hogy tudat alatt azt remélem, hogy rácsapnak a kezemre amint egy másik ember táskájában turkálok, mivel ez számomra a figyelemfél keltés egy módja is lehet. Az a lény, hogy tiltott dolgot teszek, számomra a tekintély elleni lázadásom egy kifejeződési formáját jelenti. Ez egy olyan tekintélyre utal, amelyet gyermekként vagy fiatalként nem voltam képes elfogadni , lehet ez az anyám vagy az apám tekintélye, vagy azé, aki engem felnevelt. Megpróbálhatok egy olyan pszichoterápiát, amely segítségemre lehet ennek a belső űrnek vagy tekintély elleni lázadásnak a felismerésében, és hogy az lehetővé tegye, hogy ezt a helyzetet szeretettel „töltsem meg". így sokkal mélyebb belső békére találok majd, és ez a környezetemnek, másoknak is csak a javára válhat.

KÉNYSZERBETEGSÉG

A kényszerbetegség egy olyan viselkedési zavar, amely olyan kényszeres cselekvésekre kényszeríti az embert, amelynek nem tud ellenállni, vagy az esetleges ellenállás szorongást vált ki belőle. Ez lehet szexuális, étkezéssel, itallal, vásárlással, túlzott tisztasággal stb. kapcsolatos kényszer. A kényszerbetegség a személyiségem olyan aspektusára vonatkozik, amelyet negatívnak tartok, amely nem tetszik nekem, olyannyira, hogy látni sem akarom. Ezt elfojtom, a lelkem mélyére nyomom vissza. Amíg nem akarok ezzel szembesülni, és nem vagyok hajlandó elfogadni ezt, az élet egyre több olyan helyzetet sodor majd elém, amelyben szembesülnöm kell a személyiségemnek ezzel a megtagadott részével. Ha kényszerbetegség rabja vagyok, meg kell vizsgálnom, hogy mi az, ami ennyire zavar engem, elfogadom, hogy szembenézek vele, ahelyett, hogy elmenekülnék előle. Elfogadom , hogy olyan emberi lény vagyok, akinek megvannak az erős és gyenge oldalai, hibái és erényei. Tudatosítom, hogy én magam vagyok saját magam legszigorúbb bírája, megbocsátok magamnak és megtanulom szeretni magamat. Az a tény, hogy elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, lehetővé teszi számomra, hogy teljes egészében kiteljesedhessek, és nem lesz szükségem arra, hogy egy kényszer által szabadítsam fel magam.

FÜGGŐSÉG 

A függőség mindig mély belső ürességről árulkodik. Nem szeretem magamat, vagy úgy érzem, valamelyik szülőm (esetleg mindkettő) elutasít. A függőséggel (alkohol, drog, táplálék, cigaretta, sport, szex) akarom betölteni ezt az űrt, reménytelenséget és szomorúságot. Az életemnek nincs értelme. Lázadok, és nehéz az egómat megvédenem. Nem vagyok képes olyannak szeretni magamat, amilyen vagyok, és ez a világgal szemben tanúsított düh és bosszúság formájában nyilvánul meg. A függőség tárgya tehát egy olyan pótlék, amelynek segítségével ideiglenesen egy probléma nélküli világban élhetek. Az alkohol letompítja az általam megélt eseményeket, a drogok (kokain, heroin, LSD, PCP, marihuána) új érzékelésekhez juttatnak el engem. Általában azok nyúlnak drogokhoz, akik tudatuk eddig ismeretlen részeit szeretnék felfedezni. Minden függőség testi reakciókat vált ki. Irányíthatatlan félelmek, szorongások (neurózisok) is megjelenhetnek, ha a függőség erős. Kialakulhat azonban függőség a nehezen uralható impulzusoktól is, ilyen pl. a szexualitástól való függőség. A legfontosabb lépés a helyzet felismerése. Igen sok szeretetre és bátorságra van szükség, ahhoz, hogy szembeszálljak a függőségemmel, és felszámoljam az életemet akadályozó rabságot. A feltétlen szeretet a gyógyulásom kezdetét jelenti. Felteszek kérdéseket másoknak, megvizsgálom a dolgokat, érdeklődöm - tehát megteszem az első lépéseket. A kötelességeim nem rémítenek meg többé, és újra kapcsolatba kerülök isteni lényemmel.

HALLUCINÁCIÓ

Fizikális vagy lelki kimerültség állapotában sötét, gyakran téves gondolatokat dédelgethetek. így elveszítem a kapcsolatomat a valósággal, anélkül, hogy ennek tudatában lennék. Szembesülvén egy olyan valósággal, amelyet nem akarok elfogadni, kitalálok magamnak egyet. Így igazolom és bizonygatom a valós világról alkotott véleményem helyességét. De a képzelt világ, amit saját magam alkottam, előhozhatja belőlem a saját félelmeimet. Lehetnek hallucinációim akkor, ha nagyon nagy stresszt élek meg. Például valamit elveszítettem, amire nagy szükségem van. Az agyam nem létező képet kreál, ami nagyon valóságosnak tűnik, és „megpillantása" lecsökkenti a stressz-szintemet, mert azt hiszem, megtaláltam. A hallucináció nélkül a stresszes állapot rabja maradtam volna. A drogokat módosult tudatállapotba juttatják az embert, olyan dimenziókat ismerhet meg, amelyeket a mindennapjaiban nem tapasztal meg. Miért fogyasztok drogot? Menekülők a bensőmben dúló szenvedés elől, amellyel segítség híján félek szembenézni? A kábítószer ideiglenesen jó érzést, jó közérzetet biztosíthat, de idővel függő leszek. Visszakerülve eredeti tudatállapotomba rájövök, hogy a drog nem jelent megoldást. Akkor hol keresgéljek? Magamban, önmagamhoz csak szeretettel és spirituális útkeresésem folytán juthatok el. Egy olyan spirituális út megtételével, amely kiszabadít a múlt kötelékeiből, és amely visszaadja a szabadságomat és önállóságomat. Az is előfordulhat, hogy egy baleset, intenzív stressz vagy egyszerűen csak saját személyes spirituális fejlődésem következtében a harmadik szemem kinyílik, ezért az emberek körül színeket látok, energiahullámokat a térben, vagy anyagtalan, áttetsző jelenléteket fedezek fel a környezetemben. Ilyenkor úgy hiszem, hallucináltam, de igazából különleges módon érzékeltem. Bízom a dolgokban és az emberekben, és úgy érzem, fehér és arany fénnyel vagyok körülvéve. Tudatában vagyok annak, hogy mindig vezetnek és védelmeznek engem. Egyre nagyobb örömöt lelek az igaz valóság felfedezésében.

ALKOHOLIZMUS

A túlzott alkoholfogyasztás különböző tünetek megjelenésével jár: a test fizikailag megváltozik, összezsugorodik, az agyműködés hatékonysága csökken, az idegrendszer és izomrendszer túlfeszült lesz. Hasonlóan a többi függőséghez, az alkoholizmus is általában olyan embernél alakul ki, aki valamilyen érzelmi hiányt akar pótolni, de ez a „megoldás" megmérgezi egész lényét. Több okból is ihat valaki mértéktelenül. Azért, hogy elmeneküljön önmaga vagy egy olyan helyzet elől (konfliktus), amelyben nem érzi jól magát. Esetleg azért, hogy félelmeit tompítsa, meneküljön a tekintély elől (főleg az apai szigor), vagy szeretteit kerüli, mert fél, hogy egyszer lehull a lepel, kiderül alkoholizmusa és olyannak fogják látni, amilyen valójában. Sokan bátorságot szeretnének meríteni az alkoholból, hogy képesek legyenek kommunikálni az emberekkel (spiccesen nyitottabbak vagyunk, kevésbé koncentrálunk gátlásainkra). Mások hatalmasnak és erősnek érzik magukat, azt hiszik, így lesz hatalmuk mások felett, mivel viselkedésük kétségkívül zavarni fogja a családot, munkatársakat. A beteg nem lépes felmérni a veszélyhelyzeteket, magányosnak, elszigeteltnek érzi magát, bűntudata van, szorong, és alapjában véve haszontalannak, értéktelennek, másoknál alacsonyabb rendű embernek tartja magát, olyannak, aki képtelen magáért és másokért cselekedni. Ilyenkor egy kis „szíverősítőre" van szüksége. Az alkoholizmus azonban maga is feszültséggel teli életforma. Az első pohár ital oldja az idegességet, ezért a következő séma raktározódik: feszültség + alkohol = jó közérzet. így kialakul egy automatizmus, melynek során az agy minden stresszes helyzetben azt az utasítást küldi, hogy igyunk egy kicsit, attól jobb lesz. A betegség egyik fő oka, hogy a páciens gyermekkorában nehezen tudott szembenézni valamelyik családtag (leginkább szülő) alkoholizmusával. Az ilyen családokban általában gyakoribbak a nézeteltérések, a testi és lelki erőszak alkalmazása vagy bármely más visszaélés. Sok beteg a családtól akar eltávolodni, mert nem érzi jól magát. Ilyen esetben az erkölcsi norma egészséges kialakulása kerül veszélybe, a gyakori nézeteltérésektől terhes jelenetek rossz szülői mintát kódolnak. Bizonyos családokban az alkoholizmus szinte öröklődő magatartásforma lesz, mert a szülők azt sugallták viselkedésükkel, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás teljesen normális. Az idegrendszeri zavarok és a személyiségtorzulás egyenes következményei ennek az életmódnak, a nem megfelelő táplálkozás miatt pedig hiánybetegségek alakulhatnak ki. Az alacsony vércukorszint kapcsolatban állhat az alkoholfüggőséggel, mivel az alkoholmolekulák, ugyan rövid időre, de gyorsan cukorrá alakulnak. Tehát akinek alacsony a vércukorszintje, esetleg ily módon pótolja a hiányzó cukrot. Alkoholmegvonás esetén a beteg képes óriási mennyiségű kávét (a koffein stimuláló szer), cukrot, péksüteményt vagy édességet elfogyasztani, mely szintén az alkohol-cukor kapcsolatára utal. Sokan mértéktelen dohányzással próbálnak leszokni az italról, mivel a nikotin szintén stimuláló szer, amely a szívritmus növelésével jobb közérzetet biztosít. Ki kell deríteni, mi a szomorúság eredete, hiszen az alacsony vércukorszint jelzi, hogy a kiváltó ok nem lett megszüntetve. Az alkoholizmus hátterében álló másik probléma az allergia is lehet. Elképzelhető, hogy csak bizonyos alkoholfajtákkal szemben alakul ki függőség (konyak, gin vagy whisky), mert csak ezek képesek „kielégíteni" bennünket. Ilyenkor valószínűleg a szóban forgó alkoholfajta egyik összetevőjére, alapanyagára vagyunk allergiásak (búza, árpa vagy rozs). Ebben az esetben tegyük fel a kérdést, vajon mire vagy kire vagyunk allergiásak? Az alkoholizmus gyakran lehet következménye olyan helyzetnek, embernek, amit / akit nem fogadtunk el fiatal korunkban. Ha alkoholista személy szexuális zaklatásának voltunk áldozatai, amely miatt bűntudatot érzünk, felidézve ezt az eseményt, inni kényszerülünk. Ha nem tudtuk megemészteni alkoholista apánk düh kitöréseit, talán mi is ugyanígy fogunk viselkedni, ugyanilyen dühkitöréseink lesznek, és apánkhoz hasonlóan alkoholistává válunk. Iszunk, hogy elfelejtsük múltunkat, jövőnket, de legfőképpen a jelent. Az állandó jellegű menekülés, egy képzeletbeli álomvilág teremtése mesterséges boldogságformát teremt, mellyel elfedjük a valóságot. Ha iszunk, egy bizonyos időre megszabadulunk a magányosság, a meg nem értettség és tehetetlenség, a felelősség, az önutálat érzésétől, és úgy gondoljuk, olyanok vagyunk, mint bárki más. De ez csak a látszat. A helyzet egyre rosszabbodik majd, függően attól, milyen mértékű az alkoholizmus. Minden egyes kijózanodással sötétebb és sötétebb a valóság, végül pedig jön a depresszió. Maga a függőség „igénye" visszavezethető arra az érzelmi függőségre, amelyet normális esetben mindenki megél az édesanyjával és édesapjával kapcsolatban, de az alkoholista nem kapta meg ezt a fajta feltétel nélküli szeretetet. Ideje felismerni testi és lelki erényeinket, még akkor is, ha a múlt néha nagyon fájdalmas és az üveg lett a legjobb barátunk. Hozzuk rendbe az életünket tiszteljük és szeressük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Dolgozzunk ki megoldási stratégiákat a felmerülő problémákra, ahelyett, hogy elmenekülnénk.

DROG, KÁBÍTÓSZER 

A kábítószer az egyik legrosszabb menekülési mód. A növények kivonatából vagy szintetikus anyagokból előállított, úgynevezett könnyű drogokhoz (marihuána, hasis) vagy a kemény drogokhoz (PCP, kokain, heroin) gyakran a következő okokból nyúlnak: reményvesztettség, szégyenérzés, szélsőséges menekülés az ismeretlen és a felelősség elől. Ha a drog az én menedékem, saját magamtól védem magamat. Elutasítom az életet, nem vállalom fel a kötelességeimet, így belső gyengeségem könnyen a drogokhoz vezethet engem. Félek szembenézni a valósággal, és félek erőfeszítéseket tenni. Az akaratom „elalszik", és egyre ritkábban hozok valódi döntéseket. Csak vegetálok... Számos kábítószer nagyon erős függőséget okoz. Bűnözés, hiányzó szülők, befele fordulás, neurózis, érzelmi vagy szexuális kényszer - ezek valamelyikét próbálom elnyomni úgy, hogy becsapom az elmémet. Az a tény, hogy cl kellett szakadnom egy számomra kedves személytől (szülő, testvér, barát), vagy egy olyan helytől, amely sok boldogság forrását jelentette, üresség érzetét kelti bennem, és a kábítószerhez menekülök. Az ajzószerek lehetővé teszik számomra, hogy „lebeghessek", és megélhessek egy olyan boldogságélményt, amelyre úgy hiszem, a valós életben nincs esélyem. Többé nem tudok lemondani erről az élményről, a függőség pedig egyre erősebb lesz. Az első lépés, amit meg kell tennem, az egy egyenes, őszinte és szépítés nélküli felismerés: miért van szükségem ezekre az anyagokra? Tudatosítom, hogy mindig van ok. Mindegy, hogy mi is ez, de rá kell jönnöm, szembesülnöm kell vele. Olyannak fogadom cl magam, amilyen vagyok, és megtanulok az igényeimnek hangot adni. A leszokás nagyon nagy bátorságot és erőt igényel, de belső békém megtalálásának vágya motivál.

Hasis, marihuána: probléma és gond nélküli világ keresése, menekülés.

Amfetaminok, kokain: fokozza a siker, szeretet, elismerés hajhászása.

LSD, meszkalin, hallucinogén gombák, heroin: az érzékelés és a tudat határainak tágítása.

Ópium: élvezetet okoz, lustává tesz, és látszólagos belső békét teremt.

CIGARETTA

A cigaretta a tüdőhöz kapcsolódik, amely az élet, a szabadság és az önállóság, az univerzum és az én közötti kommunikáció szimbóluma. A cigaretta egyfajta védekezési forma, amely mély szorongásokat és félelmeket kendőz el. Úgy gondolom, az engem körülölelő füstfelhő megvéd engem attól, hogy az igazsággal szembesülnöm kelljen. A cigaretta néha tudat alatt olyan gyerekkori kielégítetlen igényeimet próbálja pótolni, mint például az első szoptatások melegsége, az anyai szeretet. Szinte észre sem veszem, amikor rágyújtok, szokás, gépies mozdulat, mánia, amely időközben nagyon fontossá vált a számomra. Arra van szükségem, hogy az idegességemet levezessem, idegi ingerlékenységemet kiegyensúlyozzam. Anyám nyújtotta megnyugvásra, biztonságra vágyom. Dohányzom, mert menekülni próbálok egy számomra kellemetlen helyzet, a családom, az életem elől. A cigaretta által kibocsátott füst még ködösebbé teszi az elhatározásaimat. A nikotin gyorsítja a szívritmusomat, ajzószerként hat rám. Melyek azok a döntések, amelyeket nem vagyok képes meghozni? Mi miatt „fakó" és unalmas az életem? Fel kell ismernem valódi szükségleteimet. Elfogadom , hogy többet és lazábban kéne kommunikálnom. Ha abba akarom hagyni a dohányzást, jó lenne, ha megtalálnám azt az érzelmi okot, amelyhez függőségem kapcsolódik, ez nagymértékben megkönnyítené a leszokás folyamatát. így tisztábban látnám, hogy mit is akarok valójában az életben, és az igényeimet a valódi énemmel egységben elégíthetném ki.

 

 

blog comments powered by Disqus