UJJ - LÁB - SAROK - TÉRD - VÁLL - KAR - KÖNYÖK PROBLÉMÁK

UJJ - LÁB - SAROK - TÉRD - VÁLL - KAR - KÖNYÖK PROBLÉMÁK

 

KÖNYÖK (általában)

A könyök a mozdulatok szabadságát és a hajlékonyságot jelképezi, hogy mennyire vagyok képes könnyedén irányt változtatni új helyzetek, élethelyzetek során. A kar hajlékony és könnyed mozdulata az, amely lehetővé teszi, hogy kreatívak legyünk, és hogy a mindennapi gesztusaink finomak legyenek. A könyök merevsége és fájdalma, a rugalmasság hiányát, vagy attól való félelmet tükröz, hogy egy nekem nem tetsző helyzet foglyává válok. Mivel a könyök a cselekvéssel van összefüggésben, valószínűleg merev vagyok, és elítélem azokat az embereket, akik másképp viselkednek, mint én, és akik megkérdőjelezhetik az én szokásaimat. Nem akarok irányt változtatni, ami akadályozza a szív energiáját, és ez egészen a könyökízületig kihat. Két egészséges könyök lehetővé teszi azt is, hogy egy másik embert a karjainkba zártunk. Több energiát is belefektethetnék abba a munkába, amit el szeretnék végezni. így könnyedén fogadom majd el az életet, annak számos változásaival együtt. így jobban ráhagyatkozom az életre, és az élet úgy gondoskodik majd rólam, ahogy én azt megérdemlem. Bár néha félek az előrehaladástól, úgy érzem, hogy mások a könyökükkel lökdösnek engem, vagy a saját magam védelme érdekében össze kell szorítanom a könyökeimet. Nyitott maradok a szeretetre, ami segítségemre lesz abban, hogy a mindennapjaim tapasztalatait, élményeit könnyebben, agresszivitás nélkül, rugalmasan és nyitott szellemmel élhessem meg.

 

KÖNYÖK - EPIKONDILITISZ - teniszkönyök

A sportorvoslásban inkább teniszkönyök néven ismert betegség a könyökízület gyulladását jelenti. A könyök adja meg a kellő rugalmasságot ahhoz, hogy irányt tudjak változtatni. Egy gyulladás esetében tudatosítanom kell, hogy miért, és mivel szemben tanúsítok ekkora ellenállást. Lehetséges, hogy frusztrációt érzek az életem bizonyos, ismétlődő eseményei miatt, és úgy érzem, hogy állandóan ejtenem kell a labdákat. Ezután, elfogadom hogy elengedem az elavult gondolataimat, és a berögzült gondolati sémáimat azért, hogy a fejlődésemet leginkább segítő, legjobb irányt kiválaszthassam. Ezenkívül elfogadom, hogy szeretettel itatom át azokat az eseményeket, amelyeket felém sodor az élet.

KÉZ - DUPUYTREN-SZINDRÓMA

A Dupuytren-kontraktúra egy olyan, a kezünket érintő elváltozást, amely bizonyos ujjak - főleg a kisujj és a gyűrűsujj - tenyér felé történő, állandósult meghajlását jelenti. Ez a betegség arra utal, hogy a magatartásom idegessé válik, amely a társam vagy a gyermekeim felé tanúsított zártságomról árulkodik. Jobban teszem, ha rugalmasabbá és nyitottabbá válok, és jobban kifejezésre juttatom a lelkem rezdüléseit.

KÉZ (általában)

A kezekkel adunk, elveszünk és elfogadunk. A kezeim saját magam bensőséges kifejeződései az univerzumban, és az érintés hatalma olyan nagy, hogy szinte tehetetlennek érzem magam, ha a kezeimet valami károsodás éri. Nagyon fontos jellemzője, hogy az ujjlenyomataimhoz hasonlatosan a múltamat, a jelenemet és a jövőmet is jelképezik. Kezeim uralják a mindennapjaim élethelyzeteit, és a kezeim állapota megmutatja számomra, hogy mennyire ragadom meg a valóságot, hogyan fejezem ki a szeretetet és az utálatot (az ököl formájából). Ha hidegek a kezeim, akkor érzelmileg kihúzom magam egy olyan helyzetből vagy kapcsolatból, amelyben érintett vagyok. Az is lehetséges, hogy visszautasítom, hogy az alapszükségleteimmel törődjek, és hogy örömet szerezzek magamnak. A nyirkos, nedves kezek nagymértékű idegességről, szorongásról tanúskodnak. Az érzelmeim hatalmukba kerítenek engem, talán túl érintettnek vagy túl aktívnak érzem magam a mindennapi életem egy helyzetével kapcsolatosan. Ha fájdalmat érzek a kezeimben, vagy a kezeim görcsölnek, akkor az arról árulkodik, hogy nem vagyok hajlandó rugalmasnak lenni egy adott helyzetben. Fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy mi az, ami zavar engem, vagy mit nem akarok megvalósítani. Lehetséges, hogy tehetetlennek érzem magam, vagy nagyon félek a kudarctól. Ez engem oda vezet, hogy mindent uralni, irányítani, birtokolni akarok a kezeim segítségével, abban az esetben, ha valami kicsúszna a kezeim közül. Ha a kezeim még véreznek is (pl. túl száraz, ekcémás kezek esetében), akkor biztosan van egy olyan helyzet, egy álom vagy egy terv az életemben, amiről úgy érzem, nem voltam képes megvalósítani, és ez szomorúsággal tölt el. Ilyenkor az életörömöm elszáll. Ha a kezeim lebénulnak, akkor úgy érezhetem „le vagyok bénulva", nem vagyok képes megtalálni a megfelelő eszközöket egy bizonyos feladat vagy cselekedet megvalósításához, és ezzel kapcsolatosan tehetetlennek érzem magam. Kézbénulás egyaránt létrejöhet nagyon intenzív mentális tevékenység következtében, amikor úgy érzem, „túl vagyok pörögve", felbosszantottak, amikor nagy nyomás vagy feszültség feszít szél. Talán legszívesebben „kitekerném" valaki nyakát a kezeimmel. Ha megsebesítem a kezeimet, akkor lehetséges, hogy az érintés ellen tiltakozom, el akarom kerülni az intimitást, hogy valakit megérintsek, vagy valaki engem megérintsen. A valakivel való kapcsolatba kerülésemtől való félelem egy olyan általam jelenleg megélt különleges eseményhez kapcsolódik, amely egy múltbeli visszaélésre emlékeztet engem. Megtanulom elengedni a dolgokat, a „kezeimet az ég felé nyújtani" tudatosítva magamban azt a tényt, miszerint egyedül csak önmagam felett lehet hatalmam, mások felett nem.

 

KAR (általában)

A karok az új élettapasztalatok befogadásának képességét szimbolizálják. A karjaimat tapintásra vagy valami megragadására használom azért, hogy a kreativitásomat, cselekvési lehetőségeimet kamatoztassam és szeretetemet kifejezzem. Segítségükkel kapcsolatba léphetek emberekkel, közeledhetek hozzájuk, és így beengedhetem őket a kis világomba. Megmutatom nekik azt is, hogy örömmel és harmóniával szeretem őket. Karjaim segédletével dolgozhatok, vagy eleget tehetek kötelezettségeimnek. A karjaim tehát a belső érzéseimet és irányultságaimat fejezik ki, ezeket kommunikálják a külvilág felé. A karok közel vannak a szívhez, és kapcsolatba is hozhatók egymással. Így az emberek érzik, hogy a szeretet és az energia a szívemből jön, amikor nyitott vagyok. Mindkét kéz magában foglal egy energiaközpontot, amely a tenyérben található - ez a 21 kis energiaközpont (csakra) egyike. A kezeim két energiaközpontja közvetlenül a szívvel van kapcsolatban. így a karjaim a szívem meghosszabbításaként tudnak működni, és fizikailag és energetikailag képesek a szeretet „szállítására". Ezzel szemben, ha ösztönösen összefonom a két karomat magam előtt, akkor védekezem vagy bezárulok bizonyos, nekem nem tetsző érzelmek előtt.

KAR - KARPROBLÉMÁK

A karproblémák ahhoz kötődnek, hogy nehezen tudom szeretettel elvégezni a munkámat vagy a mindennapi cselekedeteimet. Ez energiablokkolást jelent, ami visszatart attól, hogy magamnak vagy másnak megtegyek valamit. Ilyenkor izommerevséget, fájdalmat vagy melegségérzetet érezhetek (ami gyulladásra utal). A karjaim kevésbé fognak jól mozogni, feszültebbek lesznek, az ízületeim (váll, könyök) fájdalmasabbá válnak. Tudatában vagyok, hogy a karjaim szerepe jelentős az új élethelyzetek és új élettapasztalatok fogadásában. Talán fellázadok egy új élethelyzettel szemben, vagy nem találom már a munkámat túl motiválónak, frusztrált, ideges vagyok, mert nem tudom magam rendesen kifejezni, vagy mert nehézségeim vannak egy terv megvalósításában kapcsolatban. Egy általam kudarcként elkönyvelt helyzet karfájdalom formájában nyilvánulhat meg, ölthet formát. Ha nem vagyok képes valamit úgy elvégezni, mint azelőtt, pl. szakmai feladatot, vagy nem olyan kimagasló a teljesítményem valamely sportban, amelyben régebben jeleskedtem, akkor általában a karcsontjaimat támadja meg betegség. Azokat az embereket, akiket szeretek, nem tudom a karjaimba venni, nem akarom felismerni, hogy egy bizonyos szerencsétlen helyzetből már igencsak elegem van. Általában ha fáj a karunk, az azt jelenti, hogy túl sokat vállalunk. Vagy olyasvalamire is utalhat, amit nem vállalunk. Talán nincs már kedvem másokkal szeretettel beszélni, kételkedem minden megvalósításra irányuló képességemben. Az életben való előrehaladás túl nehéznek tűnik számomra. A fájdalmak általában tudat alatt azt jelzik, hogy szenvedek. Talán hagynom kellene elmenni egy olyan helyzetet vagy egy olyan embert, akit mindenáron vissza akarok tartani. A jobb kézben a tekintéllyel szembeni nehézségeim nyilvánulhatnak meg, amíg a bal kezem bántalma a szeretetem és kedvességem kinyilvánításának nehézségeire utal. A férfiaknak természetes hajlamuk van a karizmaik túlzott kidolgozására, amely erő és hatalomszimbólum, és amely a szív energiájának és a gyengéd oldaluk kifejezésére irányuló nehézségeiket takarja. Ezzel ellentétben a soványabb és gyenge karok az érzelmei kifejezésében félénk embert takarnak, és az energia szabad áramoltatásával szembeni ellenállást jeleznek. Visszatartom magam attól, hogy belevessem magam az életbe, és azt maximálisan kihasználjam. A karok a belső önkifejezésemhez kapcsolhatók. Az alkarjaim inkább a külső kifejeződéssel, a „cselekvéssel" hozhatók Összefüggésbe. „Felgyűröm az ingujjam", és cselekszem! A gyengédség az alkar belső oldalához kapcsolható, az érzékenységemet jeleníti meg, és hezitálhatok, mielőtt fizikálisan kifejezném a világban a dolgokat. Talán változtatnom kellene szokásaimon, vagy a cselekvési módjaimon, és ez a merevségem miatt annyira nehéznek tűnik számomra, hogy az alkarjaim is merevekké válnak. A karon megjelenő bőrirritáció olyan frusztrációhoz, irritációhoz köthető, amely azzal kapcsolatos, amit teszek, vagy amit nem teszek meg, azzal, ahogyan kifejezem saját magam, vagy ami velem történhet mások közbeavatkozása miatt. Több szeretetet kellene vinnem azokba a dolgokba, amit teszek, bizalommal meg kellene nyílnom a többiek előtt, szeretettel a karjaimba kellene zárnom azokat az embereket, akiket szeretek (mint egy apa, aki fiát keblére szorítja szeretetének megnyilvánulásaként). Emlékeztetem magam arra, hogy valakit magunkhoz szorítani gyakran terápiás jelleggel bír. Értékelem a jó kommunikációs képességeimet, gyengédségemet és nyitottságomat. A figyelmemet az érdekes elfoglaltságokra irányítom. Gyakorlom, hogy minden helyzetnek meglássam a jó oldalát is. Ezt úgy teszem, hogy rájövök arra, hogy én jobb vagyok, mint azt magamról gondoltam volna, és ez csodálatos! Megváltoztatom a gondolataimat, mert erre nagyon is szükségem van.

VÁLL (általában)

A váll a teherbírási képességemet szimbolizálja. A vállaim cipelik az örömeimet, a fájdalmaimat, a felelősségeimet és a bizonytalanságaimat. Mint bármely más ember, én sem vagyok kivétel, én is cipelek terhet a vállaimon. Ha felelősnek érzem magam mások boldogságáért és jóllétéért, így csak növelem a cipelendő terhet, és a vállaim fájni kezdenek. Az az érzésem, hogy túl sok mindent kell csinálnom, és soha nem vagyok képes minden feladatomat elvégezni. Az is lehet a benyomásom, hogy akadályoznak a cselekvésben, vagy vélemény különbözőség miatt, vagy egészen egyszerűen csak nem akarnak támogatni, részt venni a terveimben. Akkor is fájhat a vállam, ha nagy érzelmi (bal váll) anyagi (jobb váll) bizonytalanságot élek meg, vagy ha úgy érzem, hogy mind érzelmi, mind anyagi felelősségeim súlya nyomasztóan nehezedik rám. Annyira félek a holnaptól, hogy emiatt a jelent sem vagyok képes megélni. A nehézségek, amelyekkel szemben találom magam, az alkotás, teljesítmény és a cselekvés kényszere fullasztó lehet számomra, nyomaszthat engem. Lehet, hogy be akarom magamnak bizonyítani, hogy képes vagyok a vállaimat hátrahúzva, a mellkasomat előredugva megbirkózni a helyzeteimmel, azonban a valóság inkább gyenge, félelemtől eltorzult hátról árulkodik. Ha a vállaimmal a csontok szintjén van a probléma (törés, repedés), akkor ez inkább az alapvető felelősségeimmel, feladataimmal van kapcsolatban. Ha a probléma az izmokat érinti, akkor a gondolataimmal, érzéseimmel kapcsolatos. Ezenkívül meg kell tanulnom a szív energiájának a vállak, majd a karok felé történő áramoltatását, amely megszünteti a merevséget és a fájdalmat, mivel a vállaim a cselekvést és a mozgást is jelképezik, a fogantatástól az anyagi valóig. Keresztülhaladnak a vállaimon azok az önkifejezésre, az alkotásra és kivitelezésre irányuló vágyaim, amelyek a szívemben születtek. Az érzelmi energiának el kell jutnia a karjaimig és a kezeimig, hogy vágyaimat megvalósíthassam. Ha visszatartok magamban bizonyos dolgokat, amiket ki akarnék mondani, vagy meg akarnék tenni, ha bezárkózom ahelyett, hogy belevetném magam az életbe, ha álarcokat viselek, hogy szorongó félelmeimet és rettegéseimet elrejtsem, akkor a vállaim merevebbek és feszesek lesznek. Ha a vállcsontjaim eltörnek vagy elrepednek, akkor az életemben olyan, igen mély konfliktus van jelen, amely az énem lényegét érinti. Ha a vállaim környékén feszültséget vagy bármely más kellemetlenséget érzek, akkor ez üzenetértékű számomra, annak függvényében, hogy a jobb vagy a bal vállam érintett a dologban. Ha a jobb vállam érintett, akkor az aktív, férfias oldalamról van szó: konfliktusom, vagy feszültségem lehet a munkámmal, vagy a tekintéllyel szembeni hozzáállásommal kapcsolatban. Ez az „egyenes, és irányító" oldalam az, ami felülkerekedik, míg ha a bal vállam betegszik meg, akkor az életem kreatív és befogadó feminin oldalával, az érzéseim kifejezésében való jártasságommal, ügyességemmel kapcsolatos az általam megélt feszültség. Tudatosítom magamban, hogy mi az, ami ennyire nyomaszt engem, elfogadom, hogy én vagyok felelős saját magamért, és hagyom, hogy mások a saját boldogságukkal foglalkozzanak. Egy fagyott váll hideggé, fájdalmassá válik, és egyáltalán nem mozog. Vajon hideg és közömbös vagyok azzal kapcsolatban, amit teszek? Valójában azt szeretném tenni, amit teszek? Nagyon nagy a feszültség, ami azt jelzi, valóban valami mást, eltérőt szeretnék tenni, nem azt, amit jelenleg csinálok. Megtanulom a jelen percet élni, amely megkönnyíti számomra a vállaimon cipelt súlyt. Bízom az univerzumban, aki gondoskodik a napi igényeimről, kielégíti szükségleteimet.

 

UJJ (általában)

Az ujjak a kezem meghosszabbításai, olyan eszközök, amelyek a mindennapi élet cselekményeinek véghezvitelében segítenek. A jelen pillanat cselekedeteit, a mindennapok részleteit jelképezik. A tapintással szerethetek, simogathatok, megfenyíthetek, építhetek, alkothatok. Az ujjaim a gondolataim, érzéseim konkrét megjelenéseit jelentik. Egy ujjsérülés azt jelezheti, hogy talán túl sok mindent próbálok egyszerre elvégezni, túl messzire megyek, vagy túl gyorsan haladok. A figyelmemet egyidejűleg túl sok dologra irányítom, és így szétforgácsolom az energiáimat. Mindegy, hogy milyen típusú sérülésről van szó (vágás, horzsolás, szemölcs) ez arra utal, hogy bosszankodom bizonyos cselekedeteimen. Általában a sebesülés mértéke, és az érintett szövet fajtája (a bőr vagy a csontok) információértékűek. Például, egy csontig hatoló vágás sokkal mélyebb érzelmet takar, mint egy egyszerű karcolás. Megvizsgálom, hogy melyik ujjamat érinti az elváltozás, és így tisztábban fogom látni a dolgokat. Mostantól időt szentelek a dolgokra, egyszerre egy dolgot próbálok csinálni, mivel elfogadom emberi mivoltomat és az engem túl nagy gyorsaságra késztető türelmetlenségemet is megpróbálom leküzdeni.

 

UJJ - GYÜRÜSUJJ

A gyűrűsujj, a „gyűrű" szó miatt az egyesülés szimbóluma, és az érzelmi kötelékeket jelképezi. Minden itt ért sérülés az érzelmi kapcsolataimat érintő bosszúságból vagy nehézségből származik: ezt a bosszúságot érezhetem a férjemmel, feleségemmel, gyermekeimmel, vagy még bizonyos esetekben a szüleimmel kapcsolatosan is. Egy ilyen sérülés egy olyan belső sérülés külső megjelenése, amelyről valószínűleg senkinek sem beszéltem. Nehezemre esik a saját magammal való egyesülés, egy engem elkeserítő bosszúsággal való együttélés. Talán hajlamos vagyok eltúlozni a helyzeteket. Mi az, ami engem zavar? Elfogadom, hogy függetlenítem magam, hogy jobban átlássam a helyzetet. Mi az, ami engem megakadályoz az önkifejezésben? Túlságosan mások reakciójának a függvényében cselekszem? Megtanulok magam utánanézni a dolgoknak, mert rájövök arra, hogy a tudás és a megfelelni vágyás közt nagy a különbség. Ez a vizsgálódás lehetővé teszi számomra, hogy sokkal harmonikusabb kapcsolataim legyenek, és megtanít kommunikálni, párbeszédet kezdeményezni.

 

UJJ - HÜVELYKUJJ

A hüvelykujj ahhoz a teherhez kapcsolódik, amelyet a saját vállaimra pakolok, és ahhoz is, amelyet másoktól várok el. Ez egy olyan ujj, amely az erőt, a hatalomigényünket szimbolizálja, és arra is szolgál, hogy véleményt mondjunk, elítéljük vagy értékeljük mások vagy saját magunk cselekedeteit (felfelé vagy lefele tartott hüvelykujj, a többi ujj ökölbe szorítva). Ha felfele mutat a mutatóujjam, ökölbe zárt kéz mellett, akkor az helyeslést, elismerést jelent, ha lefele, akkor egyet nem értést vagy elutasítást. A hüvelykujj az intellektusomhoz, az emberek közötti kommunikációhoz és az érzékenységemhez kapcsolható. A hüvelykujj meghatározza azt a kapcsolatot, ami másokhoz fűz engem, és a saját magamhoz fűződő viszonyomról is árulkodik. Mivel a gyermek a hüvelykujját szopja olyan helyzetekben, amelyekben nem érzi magát biztonságban, a hüvelykujj a biztonságot és a védelmet jelképezi. Minden hüvelykujjat ért sérülés túl nagy szellemi erőfeszítésre, a gondolatok és gondok túlzott felhalmozására, és defetista (aki úgy gondolja, a vereség elkerülhetetlen) hajlamra utal. Vajon egészségesek a másokhoz fűződő kapcsolataim? Túlságosan hajtok másokat, vagy úgy érzem, a lüktető élet túlságosan hajt engem? A hüvelykujj az életet és a túlélést is szimbolizálja, a saját életem éléséhez való kedvet, és azt, ha nincs kedvem meghalni (ha az ökölbe szorított kézfejemen belülre teszem a hüvelykujjamat, akkor ez arról árulkodik, hogy egy erősen introvertált, magába forduló ember vagyok, aki talán legszívesebben meghalna, vagy aki annak érzi igényét, hogy magába forduljon, elvonuljon azért, hogy védve legyen a külvilágtól). Mostantól mindent elkövetek annak érdekében, hogy békében éljek önmagammal. Megfigyelem a hüvelykujjamhoz köthető jeleket, és elővigyázatos maradok, ha valami történik velem. Hagyom, hogy a bennem lévő szomorúság kiteljesedjen, kifejeződjön. Elfogadom az életet, és az élethelyzeteket, anélkül, hogy túldramatizálnám a dolgokat, mivel tudom, hogy az univerzum gondoskodik rólam!

 

UJJ - ÍZÜLETI GYULLADÁS

Az ízületi gyulladás kritikát, önbüntetést, rosszallást, nagy szeretethiányt jelent. így az ízületi gyulladásos ujjak (a mindennapok részletei) azt jelzik, hogy „rosszul" szeretnek engem, és a mindennapi életem eseményeinek áldozata vagyok. A hatalmat másokra ruházom, mások kezébe adom. Elfogadom , hogy szeressem magam, és hogy meg kell bocsátanom magamnak, mivel, ha nem szeretem magamat, akkor mások hogyan szeressenek engem?

 

UJJ - KISUJJ

A kisujj a szívvel van közvetlen kapcsolatban. A családot, és az életem minden családi vonatkozását jelképezi, főleg a szeretetet és a családi harmóniát. Amikor ez az ujjam sebesül meg, azt jelzi, hogy a családdal kapcsolatban olyan érzelmeket élek meg, amelyeket ki kellene adnom magamból, a párkapcsolatom nem harmonikus, vagy egyszerűen arról van szó, hogy nem szeretem magam eléggé. A kisujj bármiféle sérülése (horzsolás vagy égés) bizonyára túl nagy érzékenységre utal. Valószínűleg megvan az a kellemetlen szokásom, hogy semmiségeken bosszankodom, és az érzékenységem győz felettem. Elbizakodottá válok, ez kilendít az egyensúlyomból, és megakadályoz abban, hogy megértsem a többi embert és az életem eseményeit. Elfogadom, hogy az eseményeket és a helyzeteket gyermeki egyszerűséggel próbálom kezelni. Azáltal, hogy megpróbálom nem túldramatizálni ezeket a helyzeteket, nyitott szellemmel tanulok meg kommunikálni és határozottan fellépni. Sokkal vidámabban haladok előre. Belső nyugalomra van szükségem. Ahelyett, hogy szerepet játszanék, vagy olyan világban élnék, amelyben a látszat győzedelmeskedik a lét felett, előnyösebb volna számomra, ha az egyszerű dolgokhoz térnék vissza, és önmagam lennék végre.

 

UJJ - KÖZÉPSŐ UJJ

A középső ujj a kéz leghosszabb ujja, a kreativitást, a szexualitást és a dühöt jelképezi. Egyszóval sok mindent szimbolizál, és egészen különleges figyelmet kell szentelnem neki. A középső ujj sérülése azt jelenti, hogy a szexuális életem nem úgy halad, ahogy szeretném, vagy túl könnyen fejet hajtok a sors előtt. Elégedetlenséghez kötődő bosszúságot vagy feszültséget élek meg, szépen lassan eláraszt a düh. Ez a reakció megakadályoz a titkos vágyaim megvalósításában. A kreatív oldalam korlátozott, szűkös, mert nem bízom eléggé magamban. Mostantól megvizsgálom, hogy a szexualitásom vagy a kreativitásom melyik aspektusa váltja ki ezt. Elfogadom, hogy inkább kifejezem az igényeimet, mint hogy hagynám, hogy a düh hatalmába kerítsen engem. Ráébredek, hogy csakis a félelmeim (gőg) akadályoznak az önkifejezésben.


UJJ - MUTATÓUJJ

A mutatóujj az egót, és annak minden aspektusát képviseli: tekintély, gőg, önteltség... A nem verbális kommunikáció során, amikor a mutatóujjammal böködök, akkor az a szülői vagy bármilyen másféle tekintély elutasítását jelenti. Megpróbálom a tekintélyt reakciós módon, azaz az életemben jelenlevő tekintély formák ellen lázadva kifejezni. A tekintélytől való félelmem még emésztési panaszokat is okozhat. Attól félek, hogy csapdába kerülök, nem ismerik cl az értékeimet. Félek a tekintélytől, és nem akarom, hogy az életem része legyen. Mindenáron érvényesíteni akarom az álláspontomat! Amikor a mutatóujjamat használom azért, hogy a gondolataimat autoritárius módon elfogadtassam, ez azt jelenti, hogy én így juttatom kifejezésre a „személyes hatalmamat." Tudatosítom, hogy gyakran a félelmeim miatt cselekszem így. Nagyon érzékeny vagyok, és arra van szükségem, hogy biztonságban érezhessem magam. Elfogadom, hogy számomra csak az számít, hogy mindenáron igazam
legyen. A fontos dolgokra tartogatom az energiáimat. Valóban a tekintély az, ami engem zavar? Talán a gyermekkoromig visszanyúló tekintéllyel szembeni tehetetlenség vagy bizonytalanság érzése az, ami a probléma hátterében áll. Mostantól elfogadom az engem zavaró tekintélyformákat, tudatában annak, hogy ezek azért vannak jelen, hogy az én pozitív fejlődésemet szolgálják.

 

UJJSZOPÁS

Ujjszopás közben az édesanyám hasában érzett komfortérzést szeretném újraélni. Az is előfordul, hogy a hüvelykujj helyett a középső ujjamat szopom, amely az érzékenységet jelképezi. A szám melege és biztonsága biztonságérzetet, a külvilágtól való védettségérzést nyújtja számomra. Meg kell erősítenem a belső biztonságérzetemet, úgy, hogy foglalkozom magammal, és örömet szerzek magamnak.

TÉRD (általában)

A térdízületben találkozik a combcsont és a sípcsont, mindkettő végét a kopásnak ellenálló porc fedi, ami csökkenti a súrlódást mozgás közben. Segítségével térdelek le, és adom át magam a fölöttem álló „nagyságnak". A térdek a rugalmasságom mértékéről árulkodnak, és arra szolgálnak, hogy a súrlódást tompítsák, csillapítsák, amikor túl nagy a nyomás. A térdek akkor betegszenek meg, ha alulértékelem magam, és merevségről árulkodnak, ha nehezen tudom csak behajlítani őket, ami a túl erős vagy túl gőgös egóm miatt alakulhatott ki. Egy könnyen hajló térd az alázat és a rugalmasság jele.

 

TÉRD - TÉRDPROBLÉMÁK

Térdproblémák esetén meg kell vizsgálnom, nem vagyok-e túlságosan csökönyös, merev, gőgös. Ha a térdeim nem működnek megfelelően, akkor talán konfliktusos viszonyban vagyok a tekintéllyel (főnököm, szüleim.) Az is lehet, hogy egy olyan lépéstől, cselekedettől félek, amely az előrehaladásomat szolgálná. Lehetséges, hogy úgy érzem, egy bizonyos helyzetben meg kellene hajolnom, be kellene hódolnom. Ha a térdeimben folyadék van, akkor lehetséges, hogy az események természetes lefolyásával szemben elfojtom az érzelmeimet. Ha a térdeim megsérültek, akkor arroganciáról, csökönyösségről vagy ellenállásról lehet szó, amely minden fejlődést vagy előrejutást merevvé és fájdalmassá tesz. Az is lehetséges, hogy alulértékelem magam a fizikumommal vagy a sportteljesítményeimmel kapcsolatosan, és ilyenkor az esély arra, hogy térdsérülést szerezzek. Gyakran érezhetem úgy, hogy engedelmeskednem kell (szülőnek, tanárnak, főnöknek, vagy akár a társamnak), és ez egyáltalán nem lelkesít! Mentális konfliktust élek meg, amely makacssággal párosul, nem hagyom, nem adom oda magam. Ha meg akarok szabadulni a térdproblémáimtól, ki kell nyílnom az engem körülvevő világ felé, és meg kell változtatnom a létem bizonyos aspektusait. Higróma (tokkal rendelkező folyadékgyülem) esetén fel kell tennem magamnak a kérdést, milyen konfliktust élek meg a spiritualitásommal kapcsolatban. A fájdalom, amit minden egyes térdre ereszkedésnél (pl. az imádságnál) érzek, a belső konfliktusomra emlékeztet, és arra figyelmeztet, szükséges lenne vére elhatároznom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, és ennek érdekében meg kell tennem a szükséges lépéseket. Elfogadom , hogy térdet, fejet hajtok egy ember vagy egy bizonyos helyzet előtt, vagy egészen egyszerűen az élet előtt általában, hogy segítséget kaphassak, és egy olyan új valóság felé váljak nyitottá, amelyet eddig nem is láthattam.

 

TÉRDKALÁCS

A térdkalács egy háromszög alakú csont, amely az ízület elülső részét védi, lehetővé teszi a térdízület behajlítását, kinyújtását. Ha a térdkalácsomban fájdalom jelentkezik, vagy deformálódott, akkor dühös, csalódott, bosszús lehetek azokkal az álmaimmal kapcsolatosan, amelyek számomra megvalósíthatatlannak vagy elérhetetlennek tűnnek. Behajlítom a térdemet, levertnek érzem magamat. Eljött az ideje, hogy időt szánjak magamra, felkeljek és tegyek valamit az álmok megvalósításáért, amelyek csak akkor teljesedhetnek be, ha hiszek bennük.

SAROK

Ha fáj a sarkam, akkor szorongást élek meg, úgy érzem, nem értenek meg, és nem támogatnak az elvégzendő dolgaimban. Mivel a sarkam támasztékot nyújt testemnek, fájdalma arra utal, hogy a jövőmmel kapcsolatosan érzek bizonytalanságot, félelmet. Elégedetlen és bizonytalan vagyok magammal, és az életemmel szemben, úgy tűnik, elveszítem a testem feletti irányítást. Úgy érezhetem, biztonságos támaszra van szükségem, hogy önbizalommal haladhassak előre az életben. A testem azt üzeni, tanuljak meg bízni másokban és magamban.

LÁB (általában)

A lábak a földdel, a tápláló energiával való kapcsolatomat jelképezik. Az anyámhoz fűződő viszonyomról, konfliktusaimról árulkodnak, amelyek akár a fogantatásomig is visszanyúlhatnak. A lábaim egy cél, egy vágy eléréséhez, vagy egy bizonyos irányba történő haladásomhoz adják meg a stabilitást. Segítenek abban, hogy biztonságban érezzem magam az univerzummal való kapcsolatomban. Az elém sodródó helyzetekkel szembeni pozíciómat jelképezik. Ha a bal lábam erősebb, mint a jobb, akkor (vagy fordítva) ez arról ad felvilágosítást, hogy milyen irányba kellene inkább haladnom, vagy arra utalhat, hogy milyen kapcsolatban legyek a talajjal, fizikai, mentális vagy spirituális értelemben. Ha kifelé fordított lábfejekkel járok, akkor valószínűleg össze vagyok zavarodva, nem tudom milyen irányba haladjak tovább, és energiáimat szétszórom különféle vállalkozásaimra, míg ha a lábfejeim befelé fordulnak, akkor az életem irányaival szemben ellenállást, bezártságot tanúsítok.

 

LÁB - ALSÓ LÁBSZÁR, VÁDLI

A lábam alsó része az alsó lábszár, amelyet a sípcsont és a szárkapocscsont tartanak össze. Az alsó lábszár az előrehaladást teszi lehetővé számomra. A múltammal szembeni védelmet is jelképezi, akkor, amikor előre haladok az életben. Ha fájdalmat vagy görcsöt érzek a vádlimban, akkor arra kényszerülök, hogy lassítsak a tempómon. Vajon meg akarok állítani bizonyos rám váró eseményeket, amelyek félelemmel töltenek el? Talán az a benyomásom, hogy az események feltorlódnak, hogy minden túl gyorsan halad? A testem azt üzeni számomra, hogy bízhatok a jövőben és az élet gondomat viseli.

 

LÁB - BÖRKEMÉNYEDÉS vagy TYÚKSZEM

A lábaim segítségével haladok előre, azonban úgy tűnik, hogy ez az előrehaladás jelenleg egy kicsit akadozik. A bőrkeményedés, tyúkszem azt jelzi, hogy nagy félelmeim vannak. A bizalommal teli előrehaladás az, amitől tartok az életemben, mivel nem vagyok képes „természetesnek" maradni, a dolgokat egyszerűen elvégezni. Nehéz számomra az előrehaladás. Belevetem magam az életbe, azonban tépelődök, hezitálok, és néha talán nem „nyomulok" eléggé. Először is megkeresem az elváltozást kiváltó lehetséges okot. Mi az, ami miatt ezt át kell élnem? A kudarctól való félelmem, szomorúságom vagy bosszúságom miatt? Természetesen lecsökkenthetem a tyúkszemem méretét, lefaraghatok belőle, azonban ez nem lehet elégséges, mivel ilyenkor nem a valódi, az elváltozást kiváltó okkal foglalkozom. Elfogadom Ív, hogy megvizsgálnom, mi az, ami ennyire zavar engem, és ami megakadályoz abban, hogy előre haladjak. Így még inkább egységben, összhangban leszek majd az életemmel. A jövőbe vetett hitem és bizalmam egyaránt nőni fog.

 

LÁB - COMBOK

A láb felső része a comb, amelyet a combcsont tart, és a dolgok visszatartására irányuló hajlamomról árulkodik, főként a múltbeli eseményekkel kapcsolatosan. Ha állandóan a múltban élek, újra és újra átélve azt, és ha bűntudatom van bizonyos események miatt, akkor ennek az lesz a következménye, hogy a combom elraktároz, meghízik, kövérebb lesz. Az is lehet, hogy keserűség, neheztelés maradt vissza bennem valamely eseménnyel kapcsolatosan. Olyan helyzet ez, mintha a múltam megpróbálna hátráltatni engem és megakadályozná, hogy előre haladjak. A sebeim és a traumáim következtében „húzni" fogom a lábamat. A kövér lábak arra is utalnak, hogy túl sok mindent raktározok, tárolok (mind anyagi, érzelmi, intellektuális téren), hogy visszatartok bizonyos dolgokat, „arra az esetre, ha...", bizonytalanságot érzek, attól való félelmemben, hogy valamiben (vagy valakiben) hiányt ne szenvedjek. Ugyanúgy, mint a mókusok, elraktározok, elteszek dolgokat arra az esetre, ha Ínséges idők következnének be. Ez egy lehetséges, azonban gyakran nem megalapozott félelem. Jó, ha néha kitakarítok, kiselejtezek dolgokat azért, hogy csak azokat tartsam meg, amelyek gyümölcsözőek, előnyösek számomra.

 

LÁB - LÁBBÁNTALMAK

A lábaim segítségével haladok előre az életutamon, és az agyam irányítja a lábaimat. A reflexológia azt tanítja, hogy az egész testünk „rajta van" a talpunk felületén, léhát minden, a lábamhoz köthető probléma lehetővé teszi annak kiderítését, hogy melyik testrészem „üzen nekem". Egy a lábaimmal kapcsolatos probléma azt jelzi, hogy konfliktus feszül az általam választott irány és a mozdulat, mozgás között, és arról tanúskodik, hogy nagyobb stabilitásra és biztonságra lenne szükségem az életben. A jövő és annak előreláthatatlan meglepetései félelemmel töltenek el. Ha fáj a lábam, akkor lassítanom kell lépteimen. Lehetséges, hogy ennek az az oka, hogy a kötelességeimmel és az elvégzendő dolgaimmal - amelyek elvégzését szinte lehetetlennek tartom - kapcsolatosan csüggedést, bosszúságot érzek? Vagy épp ellenkezőleg, lehetséges, hogy szélsebesen „hasítok", és a testem azt üzeni, lassítsak kicsit, mielőtt még baleset érne? A jobb vagy a bal lábam görcse arra utal, hogy milyen szintű nálam az előrehaladás elutasítása, vagy az azzal kapcsolatos tanácstalanság, illetve azt jelzi, melyik irányba félek elindulni. A zárlat bennem, vagy rajtam kívül van? Állást kell foglalnom egy adott helyzetben, és attól tarthatok,hogy elveszítem a lábam alól a talajt. Egy lapos talp egyenes, merev gerincoszlopra utal, tehát arra, hogy nem vagyok túl rugalmas. Mivel nincs hézag a teljes lábfelületem és a föld (amin járok) között, ez arra utal, hogy a személyes határaim rosszul lettek kijelölve. Tehát sebezhetőnek érzem magam, és védekezésképpen megmaradok inkább a dolgok felszínénél, ahelyett, hogy egy mélyebb kapcsolatot kezdeményeznék és gyökereket eresztenék, legyen szó bár érzelmi kapcsolatról, munkáról vagy az életem bármely más területéről. Ennek az is lehet a következménye, hogy összemosom a munkámat és a magánéletemet, mivel ez a kettő gyakran keresztezi egymást, nem foglalkozva ennek a következményeivel és azzal sem, hogy ennek a többi kapcsolatom kárát láthatja. Ezzel ellentétben, ha a lábboltozatom magas, akkor ez nehézkesebb mozgásra és egy igen megterhelt gerincoszlopra utal. Ez arra is utalhat, hogy a magán és szakmai életemet világosan szétválasztottam. Ez azt eredményezi, hogy elvonulóvá és csöndessé válok, kommunikációs nehézségekkel küzdök, és nehezen közelítek meg másokat. Az életem irányával kapcsolatos érzéseim elnyomása felduzzadt lábakat okoz, és a belőlem kiszabaduló erőteljes, felfokozott érzelmek pedig erős lábizzadást. Hideg lábak esetén az anyámmal való viszonyomat kell megvizsgálnom, és hogy mi vezethetett el engem odáig, hogy hidegek, sőt fagyosak legyenek a lábaim. Egész egyszerűen arról lehet szó, hogy az anyámmal való kapcsolatomat távolságtartónak, hidegnek élem meg. Szeretnem kell a lábaimat, mivel Ők viszik, cipelik egész lényemet életutam során. Minél inkább szeretem és elfogadom őket, annál könnyebb lesz számukra a feladatuk elvégzése.

 

LÁB - LÁBFÁJDALMAK

Amikor a lábaimmal vannak problémáim, meg kell állnom és fel kell tennem magamnak a következő kérdést: Melyik az a jelenlegi vagy a jövőben várható helyzet, amely a jövővel kapcsolatos félelmeket kelt bennem? Ellenállok a változásoknak, úgy érzem, „ le vagyok bénulva", és annyira meg vagyok ijedve, hogy legszívesebben a „nyakamba venném a lábaimat", azonban valóban ez lenne a megoldás? Kivel vannak olyan racionális töltetű konfliktusaim, amelyek feszültség és konfliktus forrását jelentik számomra? Minden nappal csak előrébb haladok, fejlődök, és a lábproblémák csak azt jelzik, hogy jelenleg olyan akadályokkal találom magam szemben, amelyeket el kell távolítanom annak érdekében, hogy folytathassam utamat egy boldogabb élet, és egy tökéletesebb egyensúly felé. Bármely is legyen a helyzet, amellyel szemben találom magam, bízhatok magamban, és le kell küzdenem a változásokkal szembeni ellenállásomat.

 

LÁB - LÁBGOMBA

A mikózis viszketéssel jár. Jellemző a kérges és repedezett bőr, amely arra utal, hogy elmém irritációt vagy bosszúságot érez amiatt, hogy korlátozottnak vagy képtelennek érzem magam arra, hogy úgy haladjak előre, ahogyan szeretnék. A jövő dolgai is félelemmel töltenek cl. Nehezen fogadom el magamat olyannak, amilyen vagyok, és az engem körülvevő emberek imádatát és elfogadását szeretném kivívni, ugyanúgy, mint egy atléta, aki jó eredményt ért cl, s ezért rajonganak érte. Ez stresszt és belső fájdalmat okoz számomra. A lábujjak irritációja a jövőm részleteihez vagy irányaihoz, az absztrakt dolgokhoz és az energetikai fogalmakhoz kapcsolódik. Félelmekről és meg nem értettség érzéseiről van szó. Elképzelhetem magam egy olyan úton, amelyen kellemes előrehaladni, és ahol teljes mértékben bizalommal haladok előre. Ez segítene nekem a félelmeim elengedésében, és az életembe több harmóniát, összhangot varázsolna.

 

LÁB - LÁBSZÁR (általában) 

A lábak engem az előre vagy hátra történő haladásban segítenek, megadják az irányt, stabilitást, merevítést és szilárd, biztos alapot biztosítanak számomra. Tehát az előrehaladási, előrejutási képességemet szimbolizálják. A lábaim lehetővé teszik a választást, hogy odamenjek-e az emberekhez, vagy ellenkezőleg, eltávolodjak tőlük. A lábaim tükröznek tehát minden olyan érzést, amelyet a mozgással és a választott iránnyal kapcsolatosan érezhetek, továbbá a környezetemmel való kapcsolataim egész területét is jelképezik. A gyenge lábak azt jelzik, hogy kevés energia kering bennük, amely nálam a biztonság hiányára, bizonytalanságra utal, hogy képtelen vagyok talpon maradni, erősnek lenni egy helyzettel vagy egy emberrel kapcsolatban. Ezért hajlamos vagyok másoktól függeni. Másoknál keresem a támaszt és a motivációt, ahelyett, hogy ezt saját magamban keresném. A lábaim nagysága, mérete, kiterjedése is információkkal szolgál számomra. Ha kis lábaim vannak, akkor nehezemre esik a fizikai, anyagi világban mozogni, és szeretném átruházni az ezzel kapcsolatos felelősségeimet, mintsem felvállalni azokat. Ha ellenkezőleg, nagy, kövér lábaim vannak, amelyek nehéz súlyt, nevezetesen az általam felvállalt felelősséget (főleg anyagi téren) cipelik, akkor az arra utal, hogy nem csak a saját, hanem néha még mások felelősségeit is magamra veszem, amelyet „kötelességből" elfogadtam.

 

LÁB - SZEMÖLCS 

A talpon található szemölcs általában egy áttetsző kis „magvacska", a bőr felületéből nem emelkedik ki, és bőrkeményedés veszi körül, amely nyomás hatására fájdalmat okoz. A talpon kialakuló szemölcs azt jelzi, hogy félelmeket táplálok a jövővel és a felelősségeimmel kapcsolatosan. Az elváltozás okozta fájdalom pedig arra utal, hogy dühöt érzek az életfelfogásommal kapcsolatosan. Az is lehet, hogy könnyen meghátrálok az elém gördülő akadályok elöl. Az is lehet, hogy a sportteljesítményemmel vagy a fizikai teljesítményemmel kapcsolatosan értékelem magam alul. Az is lehet, hogy átlagon felüli sportoló vagyok, azonban mégis alulértékelhetem magam, mert mindig a legjobb akarok lenni, és ugyanolyan maximális teljesítményt akarok elérni minden körülmények között. Az is lehet az érzésem, hogy mások lábai jobban teljesítenek, mint az enyémek. Az is lehet, hogy másokhoz hasonlítgatom magam, és úgy érzem, fizikai, testi képességeim jóval másoké alatt vannak. A testem azt üzeni számomra, hogy felesleges ennyi fájdalmat okoznom magamnak, és hogy bizalommal telve haladhatok előre az életemben. Ugyanúgy el kell fogadnom  az erősségeimet, mint a gyenge pontjaimat, és kitartással nekem is sikereim lesznek.


LÁBUJJ

A lábujjak a jövő részleteit jelképezik. Ha bizonytalanságot érzek a jövőmmel kapcsolatosan, akkor görcs jelenik meg, ha bűntudatom van, akkor beüthetem vagy megvághatom (ha az életörömöm csökkenéséről van szó) a lábujjamat, vagy súlyosabban megsérülhetek (törött, repedt lábujj). Ha tyúkszemem van, akkor egy nagyon mély konfliktust élek meg. A lábnak ez a része a fogantatást követő első pár héthez kapcsolódik, és az evilági léthez (maga az „életben levés" ténye) kapcsolódó elkötelezettségünk, elszántságunk gyengeségét jelzi. Tyúkszem akkor jelenik meg, ha olyan társsal vagy szülővel élek, aki nagyon domináns, uralkodó típus. Mivel hagyom, hogy mások hozzák meg helyettem a döntéseket, a saját döntéseim felelőssége alól kibújok. Ügy érzem, hogy a környezetemben élők foglalkoznak a dolgaimmal, pedig nincs közük hozzá, hacsak nem én teszek szemrehányást magamnak azért, mert közvetve mások dolgaival foglalkozom. A tyúkszem eltűnik, ha kézbe veszem a dolgaimat, felvállalom a felelősségeimet, és így lehetővé teszem saját magam számára azt, hogy teljes életet éljek. Mivel a lábujjaim a testemnek az előrehaladás folyamán legelöl haladó részei, a lefelé forduló lábujjak arról tanúskodnak, hogy bizonytalan vagyok az előrehaladással kapcsolatban, a földbe történő belekapaszkodás vágyát tükrözik azért, hogy ne tudjak előrehaladni. Tehát ilyen esetben hajlamos vagyok inkább egy helyben maradni. Megakadályozom, hogy belefolyjak az életbe. A felfelé hajló lábujjak arról tanúskodnak, hogy cl akarok menekülni az élet elől, és hogy sokkal absztraktabb valóságok felé törekszem, mint a földi valóság, realitás. A keresztezett lábujjak az általam választott iránnyal kapcsolatos zűrzavart, vagy a belső szabadság és világosság hiányát jelzik, amely arra kényszerít, hogy menekülni akarjak. A kalapácsujj az előrehaladásommal kapcsolatos stresszre és elutasításra utal. Ez lehet egy absztrakt vagy kevéssé strukturált létnek a félelme is. A lábujjaim metafizikus jelentésének megvizsgálásához hivatkozhatok a kézujjaim jelentéseit taglaló szócikkekre is, kezdve a nagyujjal, ami a lábon a nagylábujjnak felel meg, és amely a kisujjal ér véget, amely ujj a lábon szintén a kisujj nevet viseli. Csak egyszerűen át kell vinni a kéz ujjainak a jelentését, amelyek a mindennapok részleteit jelképezik, a láb ujjaira, amelyek a jövő részleteit jelentik.

 

AMPUTÁCIÓ 

Egy végtag teljes vagy részleges elvesztése, legyen bár baleset, vagy orvosi beavatkozás következménye (üszkösödés, daganat) nagyon gyakran az élet egy bizonyos területét érintő bűntudathoz köthető. Ha a bal lábtól kell megválnunk, az azt jelzi, hogy a félelmünk vagy a bűntudatunk olyan nagy mértékű, hogy inkább a halált választanánk, mint hogy döntést hozzunk valamiről. Vagy: amiatt a döntés miatt szeretnénk meghalni, amit az érzelmi életünkkel kapcsolatosan már meg is hoztunk. A jobb láb elvesztése felelősséggel, kötelességgel kapcsolatos bűntudatot jelenthet. Ha elveszítettük valamelyik végtagunkat, fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy energetikai szempontból a végtag nincs amputálva, úgy kell tekinteni rá, mintha még mindig meglenne. Különben nem tudunk nyitottak maradni arra a metafizikai aspektusra, amelyet az amputált testrész jelképez. így például a jobb láb elvesztésekor szeretetet és megértést kell tanúsítanunk, hogy kötelességeinket teljesíteni tudjuk. Ha mindent a legjobb belátásunk szerint teszünk, bűntudatunk megszűnik.

 

BALKEZESSÉG

Aki az íráshoz, zenéléshez, sportoláshoz a bal kezét használja, azt balkezesnek hívjuk. Régebben az iskolai nevelésben nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy mindenki jobb kézzel írjon, mert úgy gondolták, a jobbkezesség természetes, a balkezesség nem normális dolog. A „Milyen kétbalkezes tudsz lenni néha!" kifejezés is azt jelenti, hogy valaki ügyetlen. Jelenleg a Hal korából a Vízöntő korába érkezett el az emberiség, ezért a racionális oldalunktól merészebben eltávolodva, kezdünk nagyobb hangsúlyt fektetni az intuitív és kreatív oldalunkra. Ma már felismerték, ha egy eredetileg balkezes gyereket arra kényszerítenek, hogy bal keze helyett a jobbat használja, akkor ügyetlenebbé válhat, önkéntelen izommozgásai, érzelmi zavarai, beszélési, olvasási nehézségei alakulhatnak ki, állandósuló bűntudat, esetleg kisebbségi komplexus jelentkezhet nála. Ha nekem ehhez hasonló érzéseim vannak, mert erőltették a jobbkezességet, akkor kívánatos lenne újra békébe kerülni önmagammal. Mivel a bal oldal lényünk érzelmi, intuitív, érzékeny, egyszóval női oldalát jelképezi, a balkezes emberek kreativitása igen fejlett, rendkívül könnyen tanulnak zenét, illetve bármilyen művészetre sokkal fogékonyabbak. Egy balkezes inkább befelé forduló személyiség, míg egy jobbkezes kifelé él, mások felé könnyebben nyitó jellem. Már csak az marad hátra, hogy elfogadjam a kreatív erőimet, és a nagyfokú érzékenységemet felhasználjam a kiteljesedésre. Bármilyen helyzetben is vagyok, olyannak kell elfogadnom magam, amilyen vagyok, egyedi és megismételhetetlen.

 

 

blog comments powered by Disqus