Termékek Menü

Akkor jutott el a hír, hogy valaki hozott „VALAMT” talán tudna segíteni

Akkor jutott el a hír, hogy valaki hozott „VALAMT” talán tudna segíteni

„kisfia NHL – ALCL diagnózisú nyirokcsomórákos megbetegedéssel feküdt már második éve a kórházban.”

 

 

Vannak csodák, de most egy valós történetet szeretnék bemutatni.

2009 novemberében egy elkeseredett anyuka keresett meg. A 12 éves kisfia NHL – ALCL diagnózisú nyirokcsomórákos megbetegedéssel feküdt már második éve a kórházban.

Ez az alattomos betegség, amely a kisfiú immunrendszerét támadta meg, a hosszú kemoterápiás és a legkülönfélébb gyógyszeres kezelések ellenére is a legnehezebb stádiumot (IV) mutatta.

A hosszas kórházi kezelések sikertelenek voltak, és a kisfiú Erik állapota egyre rosszabb lett, így a mama Tereza a pozsonyi kórházban próbálkozott a kisfiú életének megmentésével, ahol a transzplantáció gondolatata is felmerült, de végül is az orvosok lemondtak „erről az esetről”. A kisfiú folyamatosan fogyott, az életkedvének egyre kevesebb jelét adta. A kemoterápiás kezelések után enni nem tudott, ha mégis sikerült valamit megennie, azt a szervezete visszaadta, folyamatosan fogyott,  (28kg) csak az infúzió tartotta benne az életet, 40 fokos láz gyötörte.

Csak feküdt, és lábra állni sem volt energiája. Erik még élt, de rohamosan közelített élet és halál küszöbéhez.

A pergamensárga, lefogyott, meggyötört arcocskája, a nagy, sötét körök a szeme körül, a kis letargikus lelke azért még könyörgött segítségért. Tereza az elkeseredés tetőfokán már nem tudta, hogy mit tegyen, kihez forduljon.

A szeme előtt haldoklott az egyetlen gyermeke. Akkor jutott el a hír, hogy valaki hozott Besztercebányára „VALAMT” – még nem tudta, hogy mit, de azt mondták, hogy ez a valami talán tudna segíteni.

2009 novemberében egy nagyon késő esti órában a kezébe adtunk egy doboz algát. Próbáltuk elmagyarázni az alga működésének alapelveit, de meg sem hallgatta, fogta a dobozt a PUR felirattal, és rohant a gyermekét menteni. Amit hajlandó volt meghallgatni, hogy vízben kell elkeverni, és a gyereket meg kell itatni. Ez volt az utolsó szalmaszál, amibe bele tudott kapaszkodni, és ami új reménnyel töltötte el.

Az orvosokat már nem is kérdezte, hogy szabad e a gyermeknek algát adni, egyszerűen a saját kezébe vette a kisfiú életének irányítását. Az orvosok nem ellenezték, de elhatárolódtak az alga alapon lévő gyógy terápiától.

A mamát nem érdekelte semmi, elkezdte itatni a kisfiát az algával, és várta a csodát. A csoda nem jött meg az első nap, sőt Erik állapota rosszabbodott, hasmenések, gyomorbántalmak, láz, minden ami gyötörhette, megjelent, de a mama végtelenül türelmes reménykedett, és hitt az ALGÁKBAN.

 Napokig, hetekig folyt a kis test küzdelme, a mama meg egyre csalódottabb lett. Mi csak bíztattuk. Kitartás!  Kitartás!  Kitartás! 

Néhány hét utána Erik első mosolya törte meg a jeget.

A CSODA, nem bombasztikusan jelent meg, hanem szerényen és fokozatosan. Erik elindult a gyógyulás útján. Egyre jobban érezte magát, egyre kevesebb volt a hasmenés, a hányás,  a láz, és ami a lényeg, egyre kevesebb kemoterápiás kezelésre volt szüksége.

Az idegileg teljesen összetört mama a fia jobbulásától felvillanyozva egyre izgatottabban várta a fejleményeket. Egyre eltökéltebben itatta a fiát háromszor naponta. nem érdekelte az orvosok bénult, kétkedő hozzáállása a család szkeptikus véleménye, az ismerősök általános negatívizmusa, kitartóan küzdött tovább és hitt az algákban.

Eltelt néhány hónap, és Erik erőre kapott.

A CSODA megtörtént!

A kis kopasz, csak nem élettelen csontvázból fokozatosan egy életvidám, mosolygós, borzas fejű kissrác alakult.

Az orvosok legnagyobb csodálkozására a láz nem jelentkezett, nagyon jól evett, egyre jobban igényelte a mozgást, és nem volt szüksége tovább a kemoterápiás kezelésre sem!

Közbe azért történt még valami.

A Müncheni konferencián bemutatott IMUNE első dózisát Besztercebányán Erik kapta!

Az orvosai akkor már komolyabban tanulmányozták az algák hatását, segítőképességeit. Végül az orvosi zárójelentésben is feltüntették igaz, csak egy szóval, de ott van, hogy Erik IMUNE-t szed, és továbbra is ajánlják annak szedését.

A CSODÁT AZ ALGÁK HOZTÁK!

2010 április 20-án, Erik zárójelentéssel hagyta el a kórház épületét, ahová az utolsó hónapokban már csak ellenőrzésre járt. NINCS szüksége további kezelésre!

Erik jelenleg 52kg, fekete borzas hajú srác, futkározik, focizik, élvezi a barátai társaságát, de van egy nagyon nagy gondja. Annyi az energia benne, hogy „nem fér a bőrébe” és a mozgástól elszokott a kis teste izomlázzal küzd, mert egy „perpetuum mobile”lett belőle.

Időközben Tereza, látva fia folyamatos fejlődését és átalakulását, egyre intenzívebben tanulmányozta az algák életmentő képességeit. Megértette, hogy a PUR, az IMUNE nem valami reklámfogású csodaszer, hanem egyszerűen olyan parányi élőlények, amelyek az emberek lerombolt immunrendszerének a helyreállításával bármilyen, még a legkomolyabb betegségekkel is képesek megküzdeni.  

Ma már Tereza is egy energikus, életvidám, egészséges hölgy, aki végtelenül boldog.

Mit üzen Tereza mindenkinek?

„Emberek! Ez a történet igaz, az első szavától az utolsóig!”

A kemoterápia nem gyógyít, csak a gyógyulás illúzióját kelti, miközben tovább mérgezi a szervezetet. Ne kételkedjetek a kis parányi algákban, segítenek mindenkinek, aki rászorul a segítségre.

Lehet, hogy azt hiszitek, hogy ha egészségesek vagytok erre nincs szükségetek. Nagyon nagy tévedés, előzzétek meg azt a  poklot, amin én keresztülmentem!

Lehet, hogy ebben a rohanó világban nincs valakinek ideje végigolvasni ezt a hosszú szöveget, de meg kell jegyeznem, hogy életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor (április 25-én) Erik hozzám bújt, és csak annyit mondott:  Köszönöm, Éva néni!

Hálát adok minden „minden égi és földi” segítőtársnak, aki számomra is a legkeményebb küzdelmek után lehetővé tette, hogy ilyen eredményekről számolhassak be.

Köszönöm a Wellstarnak, az algáknak, a szponzoromnak és nem utolsósorban annak az embernek, aki először kezembe adta az algát.

A célom az volt hogy egy valós történetet mutassak be, de ezen kívül nagyon sok ember van a környezetemben, akinek sikerült visszaadni az egészségét.

Normalizálni a vérnyomást, a cukrot és koleszterinszintet, érszűkületet, keringési zavarokat, allergiás problémákat, a máj, vese és emésztőrendszeri problémákat, csontritkulást és még sorolhatnám hosszasan.

Persze azokon a legközelebbi szeretteimen már nem tudok segíteni, akiknek még néhány évvel ezelőtt nem tudtam odaadni az algát, de MA már felveszem a harcot minden rákos tünettel, és aki ismer, tudja nagyon jól, hogy a kitartásom végtelen.

Mindenkinek segítek, aki igényli. Egyet nem tudok. Segíteni annak, aki nem fogja fel a mentőcsónak jelentőségét.

Mgr,: Éva Gálová, Gál Éva Szlovákiából

 

 

 

blog comments powered by Disqus